Azon gondolkodtam, vajon hol van az egészséges önzés határa. Mert az ember ugye nem egyformán önző mindenfelé. Van vajon általános őnzőségi- faktor. Én azt hittem, hogy én tök önzetlen vagyok, hogy sosem fogom megtanulni mi az- önzőnek lenni. Aztán rájöttem, hogy csak a megfelelő közeg kell és az ember máris önző lesz. Persze csak egy kicsit. hogyisvan ez?

a családomnak, a barátaimnak és a haverjaimnak, akikkel eddigi életem, és az elmúlt felejtethetetlen napokat töltöttem-egész egyszerűen, hogy vagytok!
Indulok, de nem megyek messze, mert mindenki itt belül közel marad!
És köszönöm, mert gazdagabb vagyok, mint az egész hamburgerzabáló, szőröstalpú (vagy bürokrata) amcsi ország!:))

Megyek az utcán békésen, végezvén óráim aznapra látogatni kívánt részével, rágyújtok valaki szól:
- hello.
Szinte fel sem tűnik, mégegyszer:
-hello, do u speak english, german, which one?
Jó, megállsz, sok a turista, végülis én szeretem őket- ez lenne valahol a szakmám, a fene egye meg. Próbálkozzunk az angollal. Sure, can I help u?
És elkezdődött az ő története:
Dejóhogyvégre találkoztam egy emberrel, aki nem siet és érti, amit mondok, a többiek csak minden 5. szót értettek-kezdi egy jól irányzott bókkal az önérzetnek.
Én egy izlandi diák vagyok, beutaztam a fél földet- már sajnálod is titokban- a diplomamunkámon dolgoztam és éppen készen lettem vele, ezért még elugrottam a városotokba, most járok itt először, nagyon gyönyörű, tegnap már haza is indultam volna...
Na ok, rájössz, hogy ugyan végre figyelsz valakire, és ez jólesik, mégis kezdenél sietni valahová, ahová eddig nem- EL...
Még vigyázok, hogy ne fújjam rá a füstöt- don't care, I smoke- nyugtat.

Felteszed , még csak magadnak, a kérdést:
Oh really, and what can I do for you?

Szóval el is mentem volna, ha nem késem le a gépem, hmm, ez némileg evidensnek tűnik, mindez a Westend miatt volt-mondja. Izlandon nemigen vannak ilyen bevásárlóközpontok-, gondolom, elnézegette az időt. A francokat, ellopták az utazó táskáját, mégpedig a toiletből, aha, persze a hitelkártyája is abban volt.
A rendőrségi red tape miatt nem ért ki a reptérre.
Persze, mondom én, közel vagyunk a Pu.hoz, errefele mindenki haza szeretne jutni, még akkor is ha nincs pénze -node Eger és Rejkjavik között azért van különbség.
Természetesen beszélt ő már minden légitársaság minden vezetőjével, akik meg is engedték neki, kivételes esetére tekintettel, hogy átírathassa a jegyét egy későbbi járatra,nem kell újra kifizetnie( ez mondjuk valóban érdekes) a különbözet 18800 forint lenne Strassbourgig, aholis a legközelebbi izlandi nagykövetség székel ( ha minden fővárosban lenne, kiürülne az ország!).
Közben kiderül, hogy ő már 29 éves ( nincs diákkedvezménye) és bukja az egész egyetemet, ha nem megy haza, nem adja le a diplomamunkáját -és akkor persze az állását is, amit már előre beígértek neki.

Na, most valóban sürgetővé válik a kérdés mit is vár egy magamfajta csóró diáklánytól?!
Szebben fogalmazva: Mit tegyek én?

Kérdezem a Western Uniont? A Szüleit. A barátait. Western Union nem működik náluk-, ellenőrizd az utcán?! Anyukája 2 óránként hívja, de nem tud idejönni, mert képzeljétek ilyenkor Izlandon leáll a légi közlekedés, nem jár repülő, hiszen- mint mondja ő- ki a fene akar mínusz 26 fokban odamenni, egyre jobban én is úgy érzem, hogy ő sem?!
Social organisations, charity organisations… Oda ne küldj- mondja- mindenki oda küld. Szóval mégis volt más is, aki megértette az utcán?
Újabb javaslat- tudod ez itt az idegenforgalmi főiskola…- Igen, igen onnan jövök- és mutatja a Ticket Restaurantos jegyeket. Szállás, ellátás ezt tudjuk adni, repjeggyel sajnos nem szolgálhatunk. Ő itt szeretné hagyni ezt a shitet- ez 18800 forint.
Nos, ha ez valóban így van, akkor valóban nem fog ide visszajönni. Kétségbeesett.

Miért van, ha ez igaz, akkor egy ember rontja el az egész ország képét, mondjuk 150 Izlandi szemében, és 2 millió magyar sem képes ezt helyreállítani, mert nem bízunk benne. Nem bízunk abban, hogy igazat mond-, bár tudod, hogy abban bízhatsz, hogy lopnak.
Nem bízol senkiben, az Emberben legkevésbé. Elmész, otthagyod, és közben úgy érzed, hogy megloptak téged is. Gyanúsan nézel mindenkire, eldugod a tárcád, magad felé húzod a táskád. A pénzed nem segít a boldogságban, de szükséged van rá neki is, neked is.
Kinek jobban, mérlegelni, önző is vagy persze.
Adsz mégis?

Vagy rávágod: Nézd, én is ismerem ezt az országot, tudom, hogy tele van megbízhatatlan emberekkel, ezért én sem bízom bennük, de sajna, mivel most te is itt vagy, benned sem.

Folyt. köv.